Milyen életet élhetünk 9,25 € / minimál órabérből? Hát minőségit egyre kevésbé, egy egyedülállónak szinte már “lehetetlen küldetés”.

A LOW PAY Bizottság javaslatára a kormány a minimálbért hamarosan 3% -kal növeli, ami óránként 9,55 eurót jelent majd. A statisztikák viszont azt mutatják, legalább 11.75 euró lenne a szükséges.

Az ajánlott minimálbér-emelés azt jelentené, hogy hetente 40 órát dolgozni tudó személy havonta 1,509 eurót keresne majd.

Azt gondoljuk, hogy sokan nem is értik a problémát, hiszen azt hiszik nagyon kevesen dolgoznak minimál órabéren, akkor most mi miről is beszélünk, de ellenben mi azt állítjuk személyes tapasztalatainkra támaszkodva, nem csak hogy sokan vannak akik minimál órabéren élnek, de sokan vannak, akik még mindig harcolnak a Full Time-ért.

A The Journal most megkérdezte a minimálbéren élő munkavállalókat, hogy mondják el, milyen az élet a minimálbérből. A megkérdezett személyek kérték , hogy valós nevük ne jelenjen meg a sajtóban, így az alábbi nevek kitalált nevek de a történetek azonban egytől-egyig valósak.

* Neasa

Minimálbéren dolgoztam egy call centerben, hétfőtől-péntekig, reggel 10.30-tól délután 18.30-ig, a legtöbb magamra fordított idő annyit jelentett a munkahelyemen, hogy 15 perce kiugrottam kávét inni és megenni a szendvicsemet de még a mosdóba érve is teli szájjal mentem, mert még rendesen az étkezést sem tudtam befejezni. Sok egyedülálló kollégáról tudom a munkahelyemen, hogy ezektől a dolgoktól szintén stresszesek és , hogy komoly anyagi problémával is küszködnek, és csak nehezen tudnak kijönni a hónap végére (sok helyen van még havi fizetés-szerk.). Ha a férjemnek nem lenne tisztességes heti fizetése, valószínűleg már mi is hajléktalanok lennénk. Szerencsésnek mondhatom magam ezért, de van olyan egyedülálló kolléganőm, aki ugyanebből az alacsony fizetésből kénytelen fizetni a havi számlákat, fizetni a gyerekek főiskolai tanulmányait.

* Sean

Nem nagyon engedhetem meg magamnak, hogy igazi “társadalmi életet éljek”. A szórakozás nekem csak álom! Olyan, hogy mozi arról nem is álmodhatok, elég csak arra gondolnom a hónapban legyen mit ennem majd. Miután kifizettem az albérletemet, befizettem az esedékes számlákat, alig marad valami. Az egyetlen egy “luxus”szórakozásom, hogy péntekenként elmegyek és beülök egy pohár sörre maximum kettőre. Elég alacsony lángon élek, az étrendem meglehetősen monoton, tészták és az olcsóbb ételeket választom és nagyon óvatosnak kell lennem a heti bevásárlásokkal. A helyzetem addig súlyosodott , hogy antidepresszánsokat kell szednem, mert a kialakult helyzetért magamat hibáztatom , hogy 33 évesen még mindig egyedül élek és még mindig nem vittem többre és továbbra is minimálbéren élek.

* Piotr

Lengyelországból származom és 2016-óta dolgozom Írországban. Az első munkahelyem egy raktárban, és az órabérem pedig 10 euró / óra volt, vagyis valamivel az akkori minimál órabér felett kerestem. A heti keresetem átlagosan 320-420 eurót tett ki, attól függően, hogy hány órát dolgoztam.

Egy egyágyas szobát béreltem, ami havonta 500 eurót jelentett, és étkezésre költöttem átlagosan (kb. 250 € / hó), így még maradt eltenni is és magamra is tudtam költeni, így azért ez nem volt olyan rossz. Igaz, ez egy vidéki városban volt.

Most jelenleg Dublinban értékesítési asszisztensként dolgozom és minimálbéres vagyok, és a bérleti díj is sokkal magasabb. Már nem jut eltenni, és éppen csak kifizetem a számlákat és megvásárolom az ennivalót magamnak, de, az hogy legyen magán egészségbiztosításom vagy autóm, arról már álmodni sem merek. Fogalmazzunk úgy, hogy túlélésre ez a fizetés még elég, de semmi többre nem!

*Anna

Műkörmösként dolgozom egy szépségszalonban, természetesen minimálbéren. Ezt az összeget kicsit feljebb tornássza, az ügyfeleimtől kapott borravaló, de azok hetente változnak, így azzal nem igazán számolhatok. Van egy 3 éves kisfiam és mindketten az anyukámmal élünk. Ha ő nem lenne nem tudnám fizetni a a magas bérleti díjat , pláne a gyermekvigyázást amíg én dolgozom. Sajnos nem igazán adódik lehetőségem a magam lábára állni, vagy akár saját szalont nyitni.

* Ciaran

Minimálbéren élek. Nagyon alacsony a fizetésem, de nem is ez a legfőbb problémám, hanem a kapott órák száma. Ritkán kapok ugyanis teljes óraszámot a hétre, így a bérem még alacsonyabb is, mint az átlag minimálbér.

Ha teljes munkaidőben dolgozhatnék, akkor természetesen több lenne amit hazavihetnék. Mellékállásként jelenleg szombat éjszakánként egy helyi bárban egy műszakban dolgozom. Különben nem lennénk képesek másképpen túlélni.

Van egy kisfiam és barátnőm és hamarosan újabb baba érkezik hozzánk. Aggódom a jövőnket illetően, ha továbbra sem tudok teljes óraszámban dolgozni. Hétről-hétre élünk, és a következő heti fizetésre szinte semmi sem marad.

* A nevek a nyilatkozók kérésére meg lettek változtatva.