Évtizedek óta tart a vita arról, hogy miként lehetne megelőzni a szarvasmarhák tuberkulózisának terjedését, amelyért sokan a vadon élő borzokat okolják. Michael Viney újságíró, író a Reflections on Another Life könyv szerzője legújabb írásában, amely a The Irish Times-ban jelent meg, a legfrissebb eredményekről és lehetőségekről számol be.

A dublini Királyi Ír Akadémián már 1991 őszén tartottak arról konferenciát, hogy a borzok tüdőbetegséggel fertőzhetik meg a szarvasmarhákat. A két napig tartó tanácskozáson, amely meglehetősen feszült hangulatban telt, hatósági állatorvosok, állatvédők és tudósok is részt vettek. Akkoriban már folyamatban voltak kísérletek arra, hogy tisztító selejtezést végezzenek a marha TBC megfékezésére a csatlakozási pontokon. A kísérleteket az Állati Betegségek Felszámolásának Bizottsága végezte, amelyet a Mezőgazdasági Minisztérium állított fel.

A kísérlettel kapcsolatban számos kérdés megfogalmazódott, például: “Készen állsz arra, hogy szoptató anyákat távolíts el és hagyd meghalni a kölykeiket a földalatt?”

Erre a válasz a bizottság oldaláról az volt, hogy: “Nincs más választásunk. Nincs mód arra, hogy megkülönböztessük az egyik borzot a másiktól”
Arról, hogy valóban a borzoktól fertőződnek-e meg a marhák TBC-vel, kétféle vélemény volt. Valaki elhitte és valaki kételkedett benne. Az elmúlt közel harminc év alatt pedig mindez a nézetkülönbség alig változott valamit.

Ahogy azt Pádraic Fogarty az Irish Wildlife Trust vezető tagja kicsit keserűen írja az új könyvében (címe: Whittled Away): “Egész karrierek épültek a borz-szelektáló program köré: állatorvosok, a Mezőgazdasági Minisztérium alkalmazottai és vállalkozók, akik elvégezték a piszkos munkát. Mindenféle érzelem nélkül a borzok élete iránt, csak a betegség forrását látva bennük.”

A kiselejtezett borzok száma – Fogarty számításai szerint – elérte a 100 ezret, amelyből úgy 80 százalék valószínűleg egészséges volt. Évente további 7 ezret csapdába ejtettek, lelőttek minden és az autóutakon több százat elütöttek.

A fő szelektálási területeken a szarvasmarha tuberkulózis jelentősen csökkent. A marháról marhára való fertőződés maradt ugyanakkor a vezető oka a betegség terjedésének. Ennek ellenére a borzok bűnössége még mindig tartja magát széles körben.

Csatlakozási pontok

A szarvasmarhák fertőzésének csatlakozási pontokon avagy területeken való selejtezése a Köztársaság elhamarkodott választása volt. Észak Írországban nem volt ilyen intézkedés. 2014-ben kezdték a TVR módszert, amelynek lényege: a borzok csapdába ejtése, a betegség tesztelése, az egészségesek vakcinázása és a fertőzöttek megölése. Az eredményeket 2019-re várják majd ezeken a területeken.

A borzok oltásának hatékonysága ütős ereményekkel és bizonyítékokkal csak most érkezett meg a Köztársaságba. Co Kilkenny-ben 755 négyzetkilóméternyi területen, négy éven át terepkutatást tartottak. A kutatás egyik vezetője elárulta az eredményüket, amely szerint sikerült a borzok több mint harminc százalékát beoltaniuk. Véleménye szerint a a borzok Mycobacterium bovis-fertőzésének felszámolása megvalósítható. De ennek feltétele, hogy a szarvasmarhákra vonatkozó jelenlegi ellenőrzési intézkedések is érvényben maradjanak.

A csoport hosszú és összetett tanulmányát a Mezőgazdasági Minisztérium finanszírozta, amelyet januárban hoztak nyilvánosságra a Preventive Veterinary Medicine című szaklapban.
Befogott, megjelölt és mikrochippel ellátott borzokat vizsgáltak. Figyelték és értékelték az oltás védő hatásait. Megfigyelték az oltás gümőkór terjedésére gyakorolt hatását. A borzok a vakcinát a torkuk hátsó részére kapták, csakúgy, mint a kontroll csoport, amely csak placebót kapott.

Egyesével befogták ismét őket, hogy megvizsgálják az egyedek immunitását. A vakcinákat csokoládéval borított földimogyoró szeletben kapták az állatok.
Az állatok biztonságos csapdázása – a kilövéssel, szelektálással szemben – nem egyszerű. Egy 2012-es ír tanulmány szerint feltehetően több a “csapdaérzékeny” borz egy populációban, mint az “óvatlan”. Ugyanakkor az óvatosság nem kapcsolható az egyed neméhez, területhez vagy az elfogás szezonjához. Az élő csapdázás hatékonyságát befolyásolják az adott helyek, évszakok, az egyedek életkora vagy személyisége.

A Kilkenny-i eredményeket örömmel fogadták a vakcinázási program iránt elkötelezett tudósok. Az egyik emlőskutató, dr. Paddy Sleeman, az University College Cork vezető kutatója e-mailt küldött a cikk szerzőjének, Michael Viney-nek, amelyben azt írta: “Barátom, ez nagyon jó érzés, ennyi év után!” Sleeman biztosan állítja, hogy a szigorú számítások szerint, a Köztársaság borz populációjának (amely 84 ezer egyed), harminc százalékát valóban be tudták oltani.

A kutatás korai éveiben, amelyet a Mezőgazdasági Minisztérium indított el 1998-ban, az egyetlen remény az volt, hogy a BCG oltóanyagot szétszórják a borzok között ízletes csalétekekben elrejtve. Ezt a módszert Európában használták a rókák veszettségének felszámolásában. Ezt kölcsönözték a borzok oltására.

Kakaópor

Több ízt teszteltek a mezőkön. Karob és kakaópor nagyobb sikert aratott, mint a csokoládéval borított mogyorós szelet. Bár a borzok közösségben, csoportokban élnek, mégis a domináns állat többet eszik.
A Kilkenny-i eredményekről számtalan tanulmány és eredmény látott napvilágot. Néhány tanulmány a borzok viselkedéséről, diétájáról és csoport dinamikájáról szólt, amelyek nagyban különböznek egymástól a szigetek között. Mások arról számoltak be, miként hatottak az oltóanyagok.

A borzoknak szánt BCG oltás egyébként ugyanaz, mint amilyen az emberi oltóanyag. Az állatoknak az esetek döntő többségében a felnőtt adagra van szükségük.
Az Egyesült Királyságban a BCG oltóanyag globális hiánya félbeszakította a borz oltási programot 2016-ban. Elsőbbséget élveztek ugyanis az oltóanyag megszerzésére azok az országok, ahol a legmagasabb volt az emberi gümőkor aránya. Ebben az évben újból megkezdődik a britek kormányzati programja a borzokért, azzal együtt folytatódik a szelektálás is néhány területen. Néhány brit megyei vadállatokkal foglalkozó cég oltóanyagot importál Kanadából.

A walesi kormány 2012-ben vezette be a borzok oltását, és ezzel együtt kifizeti a farmereknek, földtulajdonosoknak a szakképzett szolgáltatás költségének a felét.
Mindezek után a szerző, Michael Viney felteszi a kérdést: Mikor kezd el felzárkózni a Köztársaság?

Fordította: Barbara N Kovács

Ha pedig egy jó csapat tagja szeretne lenni …