Réges régen élt egy király Írországban, akit Lirnek hívtak. Nem csak a szárazföld, de a tengerek ura is volt. Gyönyörű felesége, Eva négy gyermekkel ajándékozta meg. A legidősebb fiút Aodh-nak hívták, a lányt Fionnula-nak, a két ikerfiút pedig Fiarchra-nak és Conn-nak. Kicsik voltak még a gyerekek, amikor édesanyjuk, Eva meghalt. A király és a gyerekek szomorúak és magányosak voltak, így Lir elhatározta, hogy új feleséget választ, aki majd segít felnevelni a gyerekeket. Halott felesége testvérét, Aoife-t vette nőül, akinek a legenda szerint mágikus képességei voltak.

Aoife kezdetben szerette a királyt és a gyerekeket, de idővel féltékeny lett. Nem tetszett neki, hogy a király sok időt tölt a gyerekeivel. Azt akarta, hogy a király csak vele foglalkozzon. Egy forró napon úszni vitte a gyerekeket. Ahogy a tóhoz értek és a gyerekek bementek a vízbe, Aoife varázslatot bocsájtott rájuk és mind a négy gyereket hattyúvá változtatta.
Aoife tudta, hogyha megöli a gyerekeket, akkor a szellemeik örökre kísérteni fogják őt, ezért inkább hattyúvá változtatta őket, arra ítélve ezzel a négy gyereket, hogy így éljenek 900 évig. 300 évig éltek a Derravaragh tónál, 300 évig a Moyle-i tengerszorosnál és még 300 évig Inish Glora szigetén. A varázslat csak akkor szakadhatott meg, amikor a gyerekek meghallották a Szent Patrick Írországba érkezését jelző harangszót.
Aoife varázslata nem fosztotta meg a gyerekeket hangjuktól, így aztán a négy hattyú gyönyörű énekekben mesélte el apjuknak, mi történt velük. A király a gyerekek keresésére indult, és amikor a tóhoz ért, a hattyúvá változtatott lánya, Fionnuala énekelte el neki, hogy Aoife elvarázsolta őket. Lir éktelen haragra gerjedt és elűzte Aoife-t a ködbe. Senki nem látta őt többé.

Aoife és a gyermekek

A gyászoló király azonban nem szűnt meg jó apának lenni, minden napját a tónál töltötte és hallgatta a hattyúk gyönyörű énekét. A Derravaragh tónál eltöltött idő tele volt örömmel és szépséggel, de a varázslat miatt 300 év múlva örökre búcsút kellett mondaniuk apjuknak. Ezután a Moyle-i tengerszorosnál voltak 300 évig, félelmetes viharok és zord körülmények közt, az idő nagy részében egymástól is elszakítva. De ezt az időszakot is túlélték, innen együtt mentek el az Inish Glora szigetén levő kis sós vízű tóhoz, hogy a varázslat utolsó 300 esztendejét itt töltsék.
Ekkora Lir király már eltávozott az élők sorából, egykoron dicső kastélyából csak romok maradtak. Egy napon a hattyúk távoli harangzúgást hallottak, az első keresztény harangokat Írországban, és követni kezdték a hangot, mert tudták, a varázslat a végéhez közeledik.  A harangok egy szent ember, Caomhog házához vezették őket, ő gondoskodott róluk életük utolsó éveiben.
Egy napon újabb csapás érte őket. A szent ember házánál megjelent egy páncélba öltözött férfi, aki Connacht királyának nevezte magát.

Hallott a misztikus hattyúkról, akik gyönyörűen énekelnek. Azért jött, hogy magával vigye őket, ha kell, erőnek erejével. Ám ahogy rátette a kezét a hattyúkra, újra megszólaltak a harangok, köd szállt fel a tó felől és beburkolta a hattyúkat. A ködben a hattyúk visszaváltoztak azokká a gyerekekké, akik 900 évvel ezelőtt voltak. Connacht királya rémülten elmenekült. A gyerekek nagyon gyorsan öregedni kezdtek, Caomhog tudta, hogy hamarosan meg fognak halni. Mielőtt emberi testüket elhagyták volna, a szent ember gyorsan megkeresztelte őket, hogy történetük és nevük örökre fennmaradjon. Ők voltak Lir király gyermekei.

Ha pedig egy jó csapat tagja szeretne lenni …