Tisztelgés a csillagközi nagyköveteink előtt, akik 40 éve fedezték fel a külső naprendszer szépségét és sokszínűségét

Idén negyven éve annak, hogy a Voyager űrhajókat elindították az űrbe azzal a küldetéssel, hogy felfedezzék a távolabbi bolygókat.

Ezeket a szondákat mutatják be a legújabb ír-rendezésű dokumentumfilmben, amelynek címe: The Farthest.

A szondák egyébként a legtávolabb létező ember készítette tárgyak.

 A Voyager program elsőként a négy óriásbolygó  látványát hozta közelebb

– mondta Dr. Matthew Redman, a fizika iskolájának előadója, NUIG. Mielőtt a Voyager 2 megszemlélte volna, az 1970-es években, még a legerősebb teleszkópokat használva is az Uránusz és a Neptunusz nem volt több, mint egy kis kékes-zöld korong. Az űrhajókat, a Voyager 1-et és Voyager 2 -t 1977 augusztusában és szeptemberében indították el. Ezek az űrszondák biztosították és halmozták fel a naprendszerről azt az információt és tudást, amelyet ma már alapnak veszünk. A kutatás merészsége abban állt, hogy a szondák egy időben ugrottak egyik óriásbolygótól a másikig, egyik világból a másikba, így téve egy sor hasznos felfedezést. A két szonda aktív vulkánokat mutatott nekünk a Jupiter egy holdja körül, amelyet Io-nak neveznek – mondta Redman. Kiderítették azt is, hogy a Szaturnusz holdja, a Titán fotokémiai ködbe burkolózott. A szondák ábrázolták az Uránusz gyűrűszerkezetét részleteiben és tomboló viharos légkört találtak a Neptunon. A Voyagereknek köszönhetően sok ismeretlen holdat fedeztek fel a bolygók között.

Brian Espey, a fizika iskolájának egyetemi docense, Trinity College Dublin, elmagyarázta, hogy az egész küldetés elve hihetetlenül vakmerő volt és túlmutatott a korábbi Pioneer küldetéseken.

Különlegesen szokatlan volt, hogy semmit sem hallhattak az űrhajókról évekig

– mondta, aztán meg idegtépő várakozással és izgalommal gyűltek össze a tudósok az előadótermekbe nézni a rengeteg képeket, amelyeket valós időben láthattak az űrszondáról. A küldetés terve bizonyos szempontból a modern megfelelője volt a holdra szállásnak, miután éppen  véget ért az Apollo program. Ezzel ösztönözve olyan embereket, mint jómagam, hogy bekapcsolódjanak a csillagászatba.

Ami felmegy annak le is kell jönnie?

Napjainkban mindkét Voyager űrszonda a naprendszer távoli  részein száguld és hihetetlen, de még mindig kommunikál a Földdel, fogad parancsokat és küld adatokat. Redman, aki támogatja Írország azon törekvéseit, hogy csatlakozzon az Európai Déli megfigyelő központhoz (ESO-European Southern Observatory), azt mondja, hogy az űrszondák elég gyorsan haladnak ahhoz, hogy elkerüljék a Nap gravitációját és akadálytalanul utazzanak majd évmilliókig. Az űrszondák alkalmanként nagyon távol haladhatnak majd el más csillagok mellett, nagyon lehülhetnek, akár -250 fokra, és csak a csillagfény világítja meg őket. A Voyager 1 már elhagyta a naprendszert, mert nemrég észlelt olyan atomokat, amelyek nem a napszélből származnak, hanem egy másik helyről. Hivatalosan is az interstellárisban van, amely a csillagok közötti űr.  Az űrszonda jelenleg a legtávolabbi ember alkotta tárgy a Pioneer űrhajót túlszárnyalva. A Voyager 2 jelenleg a nap hatósugarának szélén van és nagyjából most hagyja el azt. Mindkét űrszonda még mindig kapcsolatban van a Földdel és küld információkat a környezetéről.

Az egyetlen bizonyíték, hogy valaha léteztünk

A következő két évtizeden belül a nukleáris akkumulátorok az űrhajón, amelyek biztosítják a kommunikációs rendszer üzemeltetését legyengülnek és a jeleket nem tudják majd fogni a Földön. Ám az űrszondák tovább repülnek. Az ötlet, hogy egy űrhajó, mint a Voyager 1 és 2 üzemképes marad ennyi ideig az űrben és képes ilyen gyönyörű képeket továbbítani, az nagy előrelépés – mondta Espey. – Ezek a mi első csillagközi nagyköveteink és hihetetlen belegondolni, hogy elérnek egy távoli civilizációt a jövőben. Newton törvényei értelmében, mivel az űrhajó kellően távol van más testektől, különösen a Naptól, folytatni tudják útjukat, hogy találkozzanak másik csillagokkal.

A Voyager 1 jelenleg úton van, hogy találkozzon egy meglehetősen ismeretlen csillaggal mintegy 40 ezer év múlva, a Voyager 2 pedig a Szíriusz felé tart, amely a legragyogóbb csillag az égen.

Az útvonal itt megtekinthető: valós idejű megtekintés

A legmesszebb

A Voyagerek 40. Születésnapját ünnepelve, augusztusban jelent meg a The Farthest (A legmesszebb) című film, amelyet az ír származású forgatókönyvíró és vágó Emer Reynolds rendezett. A filmet az RTÉ-n szeptemberben mutatták be (a film még elérhető az RTÉ Player-en-mi nem találtuk-szerk.). A film a Voyager küldetését mutatja be  olyan emberek interjúin keresztül, akik részt vettek a programban, beleértve tudósokat, mérnököket és technikusokat. A Dublinban élő Reynolds szerint nem túlzás azt mondani, hogy a Voyager az emberiség valaha volt legnagyobb felfedező utazása és soha nem forgattak róla nagyfilmet, pedig megérdemelné ez a csodálatos történet. Reynoldsnak matematika és fizika tanulmányokat folytatott a Trinity College Dublin-ban és szenvedélyesen szereti az űrkutatást.

Azt magyarázva, hogy miért akart egy dokumentumfilmet készíteni a Voyagerekről azt mondta, hogy elkápráztatta az a rendkívüli tudomány, amely feltárta a külső naprendszer szépségét és sokszínűségét. Ennyi elég volt a filmkészítéshez. A Voyager lett az első – és valóban az egyetlen – küldetés, amelynek célja volt, hogy meglátogassa az Uránusz és a Neptunusz csodálatos bolygóit, mielőtt megteszi az emberiség első, történelmi lépéseit az interstelláris térbe.

– A Voyagerek, kint köröznek a mi tejút galaxisunkban egyedül sok millió évig, így ezek az űrszondák a létezésünk egyetlen emlékeztetőjévé válhatnak. Ez a gondolat nagyon vonzott engem és a csapatomat a filmkészítéshez. Reméltük, hogy elmesélhetjük az emberiség vakmerőségének ezt az elbűvölő történetét, amely brilliáns és egy csoda.

Forrás: Irishtimes