Az elmúlt időszakban a nyugati demokráciában a mérleg nyelve az idősebb korosztály javára billent. A 71 éves Donald Trump a legöregebb, akit valaha megválasztottak az Egyesült Államok elnökének, Nagy-Britanniában pedig a 60 éves Theresa May az ország legidősebb női miniszterelnöke Margaret Thatcher óta. Mindkét politikus közös még abban is, hogy megígérte, hogy visszatér a dicsőséges, múltbeli korszakhoz.

De még senki sem emelkedett olyan gyorsan ki a többiek többiek közül , mint Leo Varadkar, akit június 2-án választottak meg Írország miniszterelnökének, Enda Kenny nyugdíjazását követően. Varadkart most a Fortune a (40 év alatti legbefolyásosabb fiatalja a világon) listáján az 5.helyre választotta meg. Ezen a listán olyan személyek szerepelnek, mint a Facebook-alapító Mark Zuckerberg (3. hely), a teniszbajnok, Serena Williams (7.hely) és a francia elnök, Emmanuel Macron, aki az első helyen áll.

De nem csak ő az egyetlen fiatal politikus, aki még igen szép karriert futott be, nagyon rövid idő alatt. Májusban, Franciaország új miniszterelnöke Emmanuel Macron egy teljesen új párttal nyerte meg a választásokat. Bár a két férfit néhány száz mérföld és a nyelvi különbségek is elválasztják, viszont abban közösek, hogy mindketten meglepően fiatalok, nemcsak a múlt korszakát szétzúzták, de teljesen újraírják a szabályokat, olyan szabályokat, amelyekhez a korábbi generációk vezetői évtizedekig úgy ragaszkodtak.

A 38 éves, Varadkar, messze Írország legfiatalabb miniszterelnöke. De életkora csak az egyik figyelemreméltó tulajdonsága. Egy olyan országban, amely évszázadok óta “lelkesen” katolikus, addig Varadkar Írország első nyíltan vállalt meleg vezetője; 2015-ben az azonos neműek házasságáról szóló ír népszavazási kampány során vállalta fel melegségét, és vált Írország első nyíltan meleg miniszterévé.

És egy évszázadnyi tömeges írországi kivándorlás után itt van az 1979-es születésű Varadkar, aki indiai bevándorló szülők gyermeke: orvos édesapja Bombayből érkezett az országba. Mindezek ellenére Varadkar azt mondja, hogy az ő programjának a legfelkapottabb eleme az, hogy az ír szavazók az ötleteire koncentráltak, nem pedig a személyazonosságára. “Nem vagyok félig-indiai politikus, nem vagyok orvos-politikus, és ha már erről van szó, nem vagyok meleg politikus sem. Egyszerűen része annak, aki vagyok. Nem határoz meg, de a személyiségem része.

 

 

 

És itt térjünk vissza Emmanuel Macronra aki 39 éves korában ragadta magához az elnökséget, annak ellenére, hogy soha nem volt irodája. A volt szocialista gazdasági miniszter, Hollande elnök tanácsadója, volt befektetési bankár képes volt „kívülállóként”, a stagnáló és diszfunkcionális rendszer éles kritikusaként választást nyerni. Ez kábé ugyanaz a trükk, amit Donald Trump mutatott be az USA-ban (és persze a milliomos politikusdinasztia sarja, Marine Le Pen is pont annyira a „nép embere”, mint Trump). Győzelme eltörölte a szocialista-republikánus duopóliumot, amely 60 éven át kormányozta Franciaországot. Egy hónappal később bejelentette, hogy harmadával csökkenti a képviselők és a szentárok számát, lazít a munkavédelmi előírásokon és bejelentette a közkiadások csökkentését. És ha ez még mind nem lenne elég, akkor nem a szokásos francia himnuszra, “La Marseillaise”, hanem a 28 tagú EU himnuszára (Beethoven “Örömódájára”) lépett be a színpadra.  

Az üzenete egyértelmű: Európa új bajnoka megérkezett.

Varadkar és Macron győzelmei külön-külön játszódnak, viszont látható, tengernyi változásokat hozhatnak a politikában és az elkövetkező években minden választáson és minden politikai irányzatban előtérbe fog kerülni a populista retorika a „régies” technokrata politizálással szemben. A lassú szétesés oka pedig nem más, mint az újjáéledő nacionalizmus, amelyet az egyes országok kormányainak azon szándéka okoz, hogy rövidtávú gazdasági érdekeik oltárán feláldozzák azt az eszmét, ami az Európai Unió kialakulásához vezetett. És ennek a világnak az állapota egyre bizonytalanabbnak tűnik. Az éghajlatváltozás elleni globális küzdelem, mind Varadkar, mind pedig Macron programjának legfontosabb eleme. Az Európát érő migráns válsággal és a terrorista fenyegetésekkel is meg kell birkózni, és mindkét vezetõ úgy látja, hogy az együttes fellépés alapvető fontosságú, beleértve a NATO-n és az EU-n belül is – olyan közös álláspontot kialakítva, amely ellentétes az “előbb Amerika!” szlogennel de semmiképpen sem jelentheti azt, hogy az európai érdekek hátrább szorulhatnak.

Természetesen nem lesz sima az út. Macron javasolt költségvetési megszorításai már most kiverték a biztosítékot az embereknél, és kormányzásának az első 100 napjának végére nagyon sokat vesztett a népszerűségéből. Addig Varadkarnak pedig meg kell védenie Írországot az uniós bizottságoktól érkező folyamatos vádakkal szemben, miszerint alacsony adózást biztosított az amerikai nagyvállalatoknak.

De ők nem az egyetlenek akik próbálkoznak. Észtországban a 39 éves Jüri Ratas miniszterelnök, akinek hasonlóan eltökélt szándéka a globális együttműködés fellendítése. “Nagyra értékeljük az EU-t és annak egységét” – mondta Ratas a novemberi megválasztása után. “A NATO iránti elkötelezettségünk szintén határozott”.

Varadkar pedig kanadai partnerét, Justin Trudeau-t látta vendégül Dublinban, hivatalos miniszterelnökként. Ahelyett, hogy egy kocsmában találkoztak volna az ír hagyományoknak megfelelően, ehelyett elmentek közösen futni, miközben megvitatták az éghajlatváltozással, a NATO-val és Európával kapcsolatos aggodalmakat is.

Ennek a nemzedéknek politikusai úgy vélik, hogy végül átfordíthatják az oldalt a múlt korszakát jellemző szűk nacionalista érdekekről, és közösen kezelhetik majd a problémákat – ez dicséretes de a feladat is hatalmas. A jó hír viszont az, hogy az idő egyszerűen nekik dolgozik.