Írország partjait a Golf áramlat mossa – mondta Stephen Dedalus az Ulysses első fejezetében. Akár azt is hozzá tehette volna, hogy nem csak mossa, de melegíti is.
Írország viszonylag messze északon fekszik, így aztán a Golf-áramlat mérsékelt vize nagyban befolyásolja az ország éghajlatát, a légkörrel való kölcsönhatása pedig fontos tényező a tenger felszíni vizeinek hőmérsékletében. A Golf-áramlat az úgynevezett atlanti áramlási rendszer része. (Atlantic Meridional Overturning Circulation, röviden: AMOC). Ez az áramlat a Karib-térségből hoz meleg és sós vizet az Északi tengerek felé.

A Nature nevű tudományos magazin április 11.-i számában Summer K. Praetorius elmagyarázza a jelenséget:

„ A tél folyamán a vizek lehűlnek és magas sótartalmuknak köszönhetően lefelé áramlanak. Ez a mélyáramlás kulcsfontosságú része az AMOC-nak, amit úgy is el lehet képzelni, mint egy óceáni szállítóövet, amelyik hőt ad le a légkörnek az Atlanti-óceán felett, majd miután végigvonult a mélytengeren, más területeken bukkan fel újra.”

Ezek a hidegebb, mélytengeri áramlások kapcsolódnak össze és ismétlődnek meg a világ óceánjaiban és haladnak el Észak- és Dél-Amerika partjai mellett.

Praetorius a cikkben bemutat két új kutatást az AMOC-kal és a Golf-áramlattal kapcsolatban. A kutatások arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy a Golf-áramlat 15 százalékot lassult. Ez nagyjából azt jelenti, mintha 15 Amazon folyónyi vizet vesztettünk volna, vagy ha a Föld összes folyóvizeinek háromszorosa elapadna. Ez az elmúlt 1600 év legnagyobb változása.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy az ilyen változások hirtelen bekövetkezhetnek és nagy hatásuk lehet az éghajlatra. Egy számítás szerint az elmúlt 115 ezer évben legalább 25-ször volt tapasztalható felmelegedés a vizekben.

Az egyik vezető oceanográfus, a németországi Potsdam Intézet éghajlatváltozást kutató professzora, Stefan Rahmstorf szerint a múltban végzett éghajlatváltozással kapcsolatos kutatásokat is figyelembe véve az AMOC-ban tapasztalható változások az eddigi legdrámaibb és legnagyobb hatásúak közé tartoznak a klímakutatás történetében. A legutolsó jégkorszakban elég volt három év arra, hogy bizonyos területeken a téli hőmérséklet helyenként 10 fokkal emelkedjen. A Nature cikkében szereplő egyik kutatást Caesar Rahmstorf és munkatársai készítették. Ők a tengerfelszín hőmérsékletének változásait vizsgálták a szubpoláris körforgásban, ami egy szelek által mozgatott óceáni áramlatokból álló ciklonrendszer, Izlandtól délre. Az itt végzett méréseket összekötötték a legfrissebb klímaváltozással kapcsolatos modellekkel, amelyek bemutatják a légkör megnövekedett széndioxid tartalmának hatásait. Így jutottak el a 15 százalékos becsült értékhez. Szorosan kapcsolódik ehhez az is, hogy milyen hatással van az éghajlatváltozás a Grönlandi jégtakaróra, azáltal, hogy édesvíz kerül az óceánok felszíni vizeibe, ami megváltoztatja a mélytengeri hőáramlást szállító szalag vizeinek sűrűségét.

Kutatásuk arra a következtetésre jut, hogy az AMOC feltehetőleg a globális felmelegedés miatt lassult le, amelyet az emberek okoznak az üvegházhatású gázok túlzott mértékű légkörbe bocsátásával. A cikkben szereplő másik kutatásban a londoni University College kutatója, Dr. David Thornalley és munkatársai alulról felfelé haladtak. Mélytengeri üledékszemcséket vizsgáltak, a különböző rétegekben található eltérő szemcseméretekből tudtak következtetni a mélyvízi AMOC folyásának sebességére. Ezekből az adatokból tudják, hogyan változott az áramlat az elmúlt 1600 évben. A 400-1850-ig tartó kiegyensúlyozott periódus után az áramlat gyengülni kezdett, ez köszönhető volt az európai kis jégkorszaknak. Az ő kutatásuk nagyobb hangsúlyt fektet az éghajlat változékonyságára, mint az emberek által előidézett éghajlatváltozásra. Mégis, az AMOC lelassulása és ennek Európa éghajlatára gyakorolt hatása különös módon egybeesik az Írországban mostanában tapasztalt hurrikánokkal és hóviharokkal.

Ez a kutatás világosan mutatja, hogy az éghajlatunk természettörténete nem lineáris, hanem olyan kritikus pontokat, fordulópontokat tartalmaz, amelyek drasztikusan befolyásolhatják az életkörülményeinket. Ezeket a változásokat az ember idézi elő, és visszafordíthatók lennének, ha elég elszántak vagyunk és elég gyorsan cselekszünk.
Meglepő módon ezek a tanulmányok szinte semmilyen figyelmet nem kaptak az ír médiában, ami elég különös, ha belegondolunk, milyen szorosan összefügg Írország éghajlata az Atlanti-óceánnal. Úgy tűnik, hogy a klímaváltozás hivatalos ír megközelítése önelégültté vált és az ország eredményei gyengülnek az éghajlatváltozás elleni fellépés tekintetében. Ez ellen tenni kellene.

Ha már örvényekről és hirtelen bekövetkező változásokról van szó, álljon itt W.B.Yeats Második eljövetel című versének egy részlete:

„Forgódva forgószélben sebesen,
nem hallgat a sólyom solymászra sem.
A centrum gyönge: minden szétröpül,
a világ csupa zűr, kivül, belül.

Vérszutykos ár csatangol s mindenütt
megfúl az ártatlanság ünnepe.
A jóknak nincs hite, a gonoszok
intenzitása véres szenvedély.”

-(Fordította: Nagy László)

Via Irishtimes

Ha pedig egy jó csapat tagja szeretne lenni …