Az IrishCentral alapos cikkben foglalkozik azzal, hogy a Drakula íróját, az ír Bram Stokert valójában nem a romániai legendák, hanem sokkal inkább az ír horrortörténetek inspirálták.
Az 1897-ben megjelent Drakulát a gótikus horror-regények abszolút csúcsának tartják. A világszerte népszerű mestermű számtalan filmben, színházi előadásban és más popkulturális zsánerben maradt fent és vált művészeti értelemben halhatatlanná.
A történet a viktoriánus korban játszódik, főszereplője Drakula gróf, a vámpír, aki szeretné Angliába áttenni a székhelyét Erdélyből és eközben hátborzongató történekek sora játszódik le közte és környezete között.

A regény írója, Bram Stoker soha nem járt Romániában, ezért adódik a kérdés: honnan vette az inspirációt a történethez?

Úgy fest, az emberek az idők kezdete óta hisznek a vámpírokban. Számos primitív kultúrában találni utalásokat a vámpírokra, arra, hogyan kell védekezni ellenük vagy – halhatatlanságuk dacára- hogyan kell megölni őket. Ezek a történetek egészen az asszír és a babiloni kultúráig nyúlnak vissza, de a kínai vagy a dél-amerikai kultúrkörben is szerepelnek vámpírlegendák.
Az 1800-as évek Görögországában olyannyira elterjedtek a vámpírokkal kapcsolatos hiedelmek, hogy bárki, akinek vörös haja volt, gyanússá válhatott és könnyedén holtan végezhette. De a vámpírizmus igazi hazája Kelet-Európa, azon belül is leginkább Románia. Ennek oka valószínűleg az ottani legendákban, babonákban, háborús történetekben és a helyi roma kultúrában gyökerezik.
A vámpírizmusra számos magyarázatot találni. Az egyik ilyen a porfíria nevű betegség, amelynek tünetei a sápadt bőr, a napfényre való érzékenység, az ínysorvadás, amelytől a fogak nagyobbnak látszanak és a krónikus vérszegénység. A vérszegénységet régen azzal gyógyították, hogy állatok vérét itatták a beteggel. A vámpírizmus az akkoriban meglehetősen gyakori sírrabláshoz is köthető, valamint ahhoz, amikor a harcosok vagy a vadászok elejtettek egy vadat és nem volt lehetőségük a tetem megfőzésére vagy sütésére, akkor megitták az állat vérét, ami egy idő után függőséghez vezetett.

Elterjedt nézet, hogy Stoker éveket töltött a vámpírok és az európai mondavilág kutatásával. Regénye főhősét pedig egy valós személyről, az 1430-1476 között élt III.Vlad hercegről mintázta.
Vlad, akire Romániában nemzeti hősként tekintenek egy vérszomjas herceg volt, aki előszeretettel húzta karóba az ellenségeit, innen jött az elnevezés is: Karóbahúzó Vlad. Eszerint az elmélet szerint a Drakula név Vlad apjától származik, akit Drak-nak hívtak, a Drakula tehát egyszerűen Drak fiát jelenti. Maga a Drak név ördögöt, más forrás szerint sárkányt jelent.

Vajon a Drakula alapja tényleg egy ír horror történet volt?

Vannak, akik úgy gondolják, valószínűtlen, hogy Stoker Vlad herceg életéről mintázta volna regénye hősét. Bár az elméletnek sok kritikusa akad, támogatói azzal érvelnek, hogy Írországban is van hagyománya a vámpíroknak, amely megihlethette Stokert, még ha erről keveset is hallani. Ráadásul Stoker gyerekkorának volt pár különös mozzanata, ami akár magyarázatként is szolgálhat a vámpírtörténetre. Bram nagyon beteg volt gyerekkorában, bár az nem tisztázott, hogy pontosan milyen betegségben szenvedett és hogyan gyógyult ki belőle hirtelen, hét éves korában. Annyit viszont tudni lehet, hogy Írországban az 1840-es években gyakori gyógyítási mód volt a betegek véreztetése, és ez Stoker-rel is megtörtént. Így az elmélet hívői azt mondják, Stoker a gyerekkori véreztetés emlékeit hasznosította újra a vámpírtörténetben. Stoker életére nagy hatással volt édesanyja, a Sligóban született Charlotte Blake (1818-1901), aki élharcosa volt a női jogoknak. Élt a nagy éhínség éveiben, és sok történetet mesélt a fiának az éhínségnek az emberiségre tett pusztító hatásáról, a vidéken lézengő csontsovánnyá fogyott emberekről, akik olyanok voltak, mint az élő halottak. Érdekes módon Stoker eredeti kéziratának is ez volt a címe: Az élőhalottak.

Lehetséges, hogy a nagy ír éhínség hatással volt a Drakulára?

Az éhínség éveiben tényleg hátborzongató dolgok mentek végbe. Megjelent a kannibalizmus, és elterjedt az is, hogy kiszívták a vért a halottakból és sokszor még a haldoklókból is.  Az édesanyja mesélt neki az 1830-as évekbeli kolera járványról is, amelyik majdnem letörölte Sligot a térképről. A járvány idején sokszor élve eltemették a fertőzötteket, hogy ne tudják tovább terjeszteni a betegséget.
Kevéssé ismert tény, hogy nem Stoker Drakulája volt az első vámpírregény. Egy másik ír, Sheridan Le Fanu is írt egyet Carmilla címmel 1871-ben, amely megelőzte Stoker regényét és amelyet nagy valószínűséggel Stoker is olvasott. Ezen kívül pedig sok más, hasonló műfajú korabeli regény is inspirálhatta Stokert. Az 1880-as és 90-es években olyan írók írtak a természetfelettivel foglalkozó regényeket, mint R.S. Stevenson, Arthur Conan Doyle vagy H.G. Wells, amelyek egészen biztosan hatással voltak Stokerre. De arról is kering egy történet, hogy 1890 március 8.-án egy divatos londoni étteremben Stoker rákot evett, ami annyira megterhelte a gyomrát, hogy éjszaka rémálmai lettek, amelyekben vérszívó teremtmények szerepeltek, és tulajdonképpen ez ihlette arra, hogy megírja a Drakulát.

Bár ezek a dolgok nagy valószínűség szerint hatással voltak Stokerre, vannak, akik azt állítják, hogy horrortörténete valójában az ír mitológiában gyökerezik. Kevésbé köztudott és nem is reklámozott széles körben, de a vámpírtörténetek évezredek óta részét képezik az ír mitológiának. A mitológiai Sidhe, vagy más néven tündér emberek egy hatalmas, természetfeletti erővel bíró faj voltak, akik egy párhuzamos világban éltek, amelyben az élők között jártak. Voltak köztük olyan tündérek is, akiknek állati vagy emberi vért kellett inni az életben maradáshoz.

Lehet, hogy tényleg innen vette Stoker a Drakula ötletét? De akkor honnan származik a regény címe?

Owen Harding folklór kutató szerint a Drakula név az ír nyelvből származik. Az ír dreach-fhoula (kiejtve drac-ula) rossz, fertőzött vért jelent. A kifejezést a családok, emberek közötti vérbosszúra használták.

De van erről egy még ennél is korábbi legenda. Van egy hely, amelyet Dun Dreach-Fhoula-nak, avagy a Rossz Vér Kastélyának hívnak. Ez egy erőd volt, amely egy magányos átjárót őrzött a Dél-Írországi Kerry-ben található Macgillycuddy Reeks hegységben. A legenda szerint ez a helyet a mai napig vérivó, alakváltó tündérek lakják. Aztán ott van az Abhatrach. (kiejtése: avertack), ami írül törpét és egy ősi ír legendát is jelent. Owen Harding szerint ez lehetett Stoker regényének prototípusa. Az ősi legenda szerint az Észak-Írországi Derryben, egy Slaghtaverty nevű helyen, Glenuilin egyházközségben évszázadokon át élt egy ördögien gonosz, természetfölötti képességekkel rendelkező törpe, aki emberi vérrel táplálkozott és akinek kegyetlenségét az egész környéken ismerték. Az Abharach egyike volt az élő halottaknak. Egy nap aztán a törpét lemészárolta egy környékbeli törzsfőnök, O’Kane. O’Kane álló helyzetben temette el az Abhartach-ot, de az a következő nap visszatért, vérre szomjasabban, mint valaha. Ekkor O’Kane másodszor is megölte és ugyanúgy eltemette, de a törpe újra megszökött a sírból és folytatta a terrort és a vérivást.

Ekkor a törzsfőnök kikérte egy nagytudású druida tanácsát, harmadszor is megölte a törpét, és ugyanott temette el, de most fejjel lefelé. Ily módon az Abhartach elvesztette természetfölötti erejét. Ez a történet generációról generációra öröklődik a helyiek között. Mai napig megvan az az emlékmű, amely Abhartach sírját jelöli. Owen Harding szerint volt egy névtelen szerző által írt kézirat is a történetről, amelynek a címe Dreach-Fhoula volt. A kézirat 1868-ig volt olvasható pont abban a Trinity College-ben, ahová Stoker is járt. Előfordulhatott, hogy ez a kézirat szolgált a későbbi regény alapjául, Harding legalábbis ezt gondolja. Sőt, még egy hideglelős csavarral is szolgál: A legenda szerint a megölt törpe utódai visszatértek, ugyanolyan vérszomjasan, mint elődjük. Végül őket is sikerült megölni és oly módon eltemetni, hogy elveszítsék erejüket. A helyet, ahová temették őket, ma már a tenger borítja, de maga a hely az a Dublini Howth volt, ahol Stoker is született. És láss csodát, az év, amikor ártalmatlanná tették és eltemették a vérszomjas teremtményeket, az az év volt, amikor a Drakula megjelent, vagyis 1897!

(Bram (Abraham) Stoker 1847 november 8.-án született Dublinban egy hét gyermekes protestáns család harmadik gyermekeként. A Trinity College elvégzése után feleségül vette az ünnepelt szépséget, Florence Balcombe-ot, aki korábban Oscar Wilde kedvese volt. Londonba költöztek, egy fiuk született. Stoker az Irving Lyceum Színház menedzsere lett, ezzel a titulussal a londoni ’High Society’ tagjává vált. Számos kortárs író barátja volt. 1912-ben hunyt el Londonban.)

Ha pedig egy jó csapat tagja szeretne lenni …