A súlyos vereség Anglia és Írország ellen újból beindította a vitát, hogy Olaszországnak helye van-e a Six Nations ligában.

Írország legelső Six Nations mérkőzése Olaszország ellen Romában a Stadio Flaminioban volt még 2000-ben. Azon a délutánon, miközben az olaszok a himnuszt énekelték, igazi gladiátornak tűntek, utána már kevésbé. Az írek könnyedén győztek.
Ugyan ez az érzés kerítette az embert hatalmába múlt szombaton, amikor Dublinban 56-19-re megverték az írek az olaszokat. Természetesen a hazai szurkolók örültek az újabb rekord döntögető győzelemnek, de liga szerte többeknek nem tetszett.

Olaszország jövője a Six Nations sorozatban kérdőjelessé vált a súlyos vereségek után. Az első fordulóban az angolok verték el őket komolyan és most az írek.
Tagadhatatlan, ezek a hosszú sikertelen sorozatok nem könnyítik meg a helyzetüket. Az elmúlt két szezonban nem nyertek és az eddigi 87 mérkőzésükből 75-öt elveszítettek. Legutóbb 2015-ben hagyták el győztesen a pályát, amikor óriási meglepetésre legyőzték Skóciát.

Az ilyen gyengén szereplő csapatok törvényszerűen veszítenek népszerűségükből, kevesebb néző jár ki a mérkőzéseikre. Olaszország szerte egyre inkább az az érzése az embernek, hogy már nem a győzelmekért harcolnak, hanem az életbe maradásért. Ugyan több pályát építettek a közelmúltban és csökkentették hátrányukat az infrastruktúrában, de ez a pályán még nem látszik.

Amikor 2000-ben Írország győzött Rómában, a Celtic liga (mostani PRO14) felvette a top ír klubokat. Six Nations-os tapasztalataik segítették őket klub szinten is a helytállásban, de az Adriai történet korántsem olyan sikeres, legalábbis az elmúlt szezonig biztos nem.
Conor O’Shea, aki egy kiváló szakember, az ír modellhez hasonlót szeretne felépíteni Olaszországban is. Ebben a szezonban nagyon sokat fejlődött a két Olasz PRO14-es csapat a Benetton és Zebre is.

A Benetton csak egy nappal az írek elleni dublini vereség után győzte le a Scarlets csapatát, ami még rendes körülmények között is figyelemre méltó lenne. Ellentétben a válogatott stílusával a csapat kialakított egy versenyképes felfogást és a mostani a legeredményesebb szezonjuk.
A klubokra és akadémiákra fordított figyelem előbb vagy utóbb meg fog mutatkozni a pályán is és a Six Nations-ös tapasztalatokkal kiegészülve elkezdhetik majd a győzelmeket gyűjteni, de ha ezeket az alapokat elfelejtik akkor nehéz helyzetbe fognak kerülni.

Az idő is nagy kérdés, hiszen egészen biztos nincs további 17 szezonjuk. A közeljövőben O’Shea vezetésével versenyképesé kéne válniuk úgy, hogy a hosszabb távú fejlődésről és építkezésről sem feledkezhetnek meg.
A türelem véges dolog, de most leginkább erre van Olaszországnak szüksége.

Ha pedig egy jó csapat tagja szeretne lenni …