1997-ben az Inter Milan leigazolta a brazil Ronaldot 19.5 Millió fontért az FC Barcelonából, ez az összeg több mint 20 éve még világ rekordot jelentett. Azóta sok-sok igazolás megdöntötte már, jelenleg Neymar klubváltása a csúcs tartó 222 Millió euróval (a játékos fizetése évi 36 millió euró körül van). Hogyan jutottunk el idáig?

Az elmúlt 20 évben a klubok bevételei jelentősen megnövekedtek, egyre több pénzt jelentenek a TV-s jogdíjak és szponzorációs összegek is évről-évre óriásiakat ugranak például, a Manchester Unitednek a General Motors évi 53 Millió fontot fizet a mezen lévő Chevrolet logóért. A mezek és egyéb ajándéktárgyak eladása minden évben a csúcsot ostromolja.

Ezek a tényezők garantálják, hogy a csapatok minden szezonban többet költhetnek új játékosokra. Pár szereplő színre lépése szintén sokat segített az átigazolási összegek elszabadulásában.
Az egyik első ilyen Roman Abramovich volt aki orosz oligarchiaként 2003-ban megvette a Chelsea football klubot. Nem spórolt és rengeteg pénzt tolt bele, hogy a csapat végül 2012-ben Európa csúcsára érjen és mostanra a kontinens elit klubjai között emlegessük tele világsztárokkal.

2008-ban követte példáját az Egyesült Arab Emirátusok királyi családja akik az Abu Dhabi United Groupon keresztül megvették a Manchester City-t. A klub azóta minden átigazolási időszakban a legnagyobb pénzköltők között van. Az idei szezonban kis túlzással többet költöttek a védelmükre (több mint 200 Millió euró), mint más országok.
Viszont edzőjük, Pep Guardiola tett egy érdekes nyilatkozatot:
„Amikor 4 különböző sorozatban is helyt szeretnél állni, szerencsésnek kell lenni a sérülésekkel, máskülönben 22 sztár játékos kell. Az emberek nem hiszik el, de manapság 22 kiváló focistát venni rendkívül költséges, még nekünk is. Nem engedhetjük meg a fizetéseiket. Van egy keretünk az átigazolásokra és nem költhetünk ennél többet. A jövőben persze ez változhat, de jelenleg nem fizethetünk 80 – 100 Millió Fontnál többet egy játékosért. Nem engedhetjük meg magunknak, ez az igazság. Ezért kell nekünk a kiváló akadémiánk. Természetesen egy valag pénzt költünk, ahogy más klubok is még rajtunk kívül. Nem mi vagyunk az egyetlenek akik vásárolnak.”

Időrendi sorrendben haladva meg kell emlékeznünk Kína „felfedezéséről”. A klubok rájöttek, hogy a kínaiak szeretnek költeni kedvenc csapataikra és az ország egy hatalmas kiaknázatlan piac. A pénz áramlás ellenkező irányban is megindult, így egyre több klubban szereztek tulajdonrészt az ázsiaiak. A legutolsó csapat amibe belefektettek az AC Milan de úgy néz ki ez a lufi kipukkadt. A Kínai kormány komoly adókat vetett ki és megnehezítették a pénz kiáramlását az országukból.

Az elmúlt években a Kínai Super Ligát is megpróbáltak feltölteni híresebb játékosokkal, így olyan focisták érkeztek és lettek a világ legjobban keresői, mint Tevez, Oscar vagy Paulinho.
Az új, 100%-os adók viszont ezt a folyamatot is jelentősen lelassították és ebben az átigazolási szezonban kevesebb mint a negyedére esett vissza a befektetés.

2011-ben beszállt a fociba Katar is, az Oryx Qatar Sports Investments megvásárolta a PSG csapatát. Azóta a párizsiak hihetetlen pénzeket költenek el, a jelenlegi csúcs tartó Neymart is ők igazolták le az FC Barcelonából, de a második helyezett Mbappe is náluk játszik (18 éves játékos, akiért kölcsön plusz végleges vásárlással több mint 180 Millió eurót fizettek). Ez volt az első domino kocka és most az egész tovább gyűrűzik a piacon. A klubok tudják, hogy a Barcelonának pótolnia kell a brazil játékost, tele a padlás is pénzzel a katalánoknál, így a pótlásért kért ár már is ugrik. Például Coutinhot 146 Millióért tudták átigazolni a Liverpoolból, de az LFC se járt jobban, hiszen róluk is tudják, hogy le kell valakit igazolniuk. Az egekbe emelik az árakat nekik és így tovább.
Premier liga csapatok rekord 430 millió fontot költöttek a télen, amiben benne volt Virgil van Dijk 75 millió fontos átigazolása a Southamptonból Liverpoolba.

Soraimat Jordi Mestre, az FC Barcelona igazgató helyettesének mondataival zárnám, aki rávilágított, hogy mi vezetett ehhez:
„Megsporolhattunk volna egy rakat pénzt és az újságok se ezzel lettek volna tele.”-mondta Mestre
„Ami igazán fájt, ahogy megtörtént az egész. Ha odaáll elénk és azt mondja: Távozni szeretnék, megállapodtunk volna. Nem tarthatsz magadnál senkit sem erővel, de nem beszélt róla. Ha megteszi, akkor a PSG leigazolhatta volna jóval kevesebbért is és nekünk is kevesebbe került volna a pótlása.“