A személyiséget illetően igen sok a hasonlóság

A túlzott táplálékbevitel a kutyáknál mára éppolyan problémává vált, mint az emberek körében. Az ebek, akik megosztoznak velünk az otthonainkon, kiváló tanulmány-alapot jelentettek egy kutatócsoport számára.

Az embereknél egyre növekvő, már-már járványszerű probléma napjainkra az elhízás. Ám a probléma a kutyáknál is éppúgy jelen van, mint gazdáiknál. Az ebek, amelyek együtt élnek az emberekkel, kiváló modellt szolgáltattak egy tanulmányhoz, amely az elhízás okait és következményeit kutatta.
Két, jól megalapozott kutatás, melyet az ELTE etológiai tanszéke, illetve a Padovai Egyetem kutatói párhuzamosan végeztek, ún. kétirányú választási paradigma és kognitív előítélet teszt segítségével, arra kereste a választ, hogy vajon fajtafüggő-e a túlsúly és mi az elhízás szerepe, háttértényezői.

A tanulmányt a Royal Society Open Science szaklapban közölték.

Ennek alapján leszögezhető, hogy a kutatók nem találtak bizonyítékot a fajtakülönbségek és az ételre adott válasz összefüggésére, azaz nem valós feltételezés, hogy egyik kutyafajta hajlamosabb lenne a hízásra, a másik pedig nem.

A tanulmányban talált különbségek inkább azzal magyarázhatók, együttműködik-e az eb az emberrel, vagy tőle függetlenebb életet él. Az eredmények azt erősítették meg, hogy a túlsúlyos kutyák szemben a normál súlyúakkal, arra törekszenek, hogy a maximalizálják az élelmiszerbevitelt magasabb minőségű ételből, s hezitálnak megcsinálni egy feladatot, ha bizonytalan számukra, hogy kapnak jutalomfalatot.
Ezek az eredmények nagyon hasonlóak a párhuzamos modellekhez, vagyis bizonyos személyiségvonásokhoz, melyek a túlysúlyos embereknél is megtalálhatók. Így hát a kutyák tanulmányozása ígéretes modellnek tűnt az emberi elhízás kísérleti vizsgálatára.

Az elhízás és a túlevés egyre növekvő probléma a kutyáknál – az USA-ban például az ebek 34 százaléka is túlsúlyos.

A kutatók szerint három fő tényező járul hozzá a felesleges zsírfelhalmozódáshoz: a genetikai hajlam, a reproduktív kezelés (ivartalanítás), valamint a nem megfelelő étrend és mozgás.
Ugyanazok a külső tényezők hatnak rájuk azonban, amelyek az emberre, hiszen együtt élnek. Pont ezért alkalmasak azonban a rágcsálóknál jobban arra, hogy az emberi elhízáshoz vezető okokat és következményeket vizsgálják a segítségükkel.
Az elhízás negatív egészségügyi hatásai a kutyáknál, valamint a jólétük önmagában is figyelemreméltó probléma. Az emberi tanulmányokkal szemben azonban itt nélkülözni kell a viselkedési, érzelmi okokról szóló információkat, amely az ebeknél túlevéshez és elhízáshoz vezet. Az emberek esetében egyre több szakirodalom szól arról, hogy van kapcsolat az elhízás és bizonyos pszichiátriai, hangulatzavar rendellenességek között, beleértve a depressziót.

Az már kiderült, hogy ha valaki túl sokat eszik, annál jellemző a gyenge önkontroll és figyelem. Bizonyos kognitív előítéletek formáival is egybeesik az elhízás, ilyen például, hogy ezek az emberek fokozottan érdeklődnek az egészségtelen ételek iránt.
A kutatók kíváncsiak voltak, vajon az étel minősége mennyire motiválja az ebeket, s ennek fontossága más-e egy normál testsúlyú és egy kövér állat esetében. Ennek megállapításához két népszerű viselkedéstesztet használtak elhízásra hajlamos és kevésbé hajlamos kutyafajtákon. A tesztek során lényeges volt, milyen viselkedési választ adnak az étel jelenlétére.

A vizsgálatban elhízott és normális súlyú kutyák vettek részt. Az ún. kétirányú választás alkalmával rámutattak egyik cserépre, majd az ebnek kettő közül kellett választania – abban, amelyre rámutattak, nem túl erős motiváló jutalom volt, például sárgarépa. A másik vagy üres volt, vagy párizsi lapult benne.
Kiderült, hogy az elhízott kutyákat – bármely fajtához tartoztak is – kevésbé érdekelte, melyik cserépre mutatott rá az ember, lehetőség szerint mindig a finomabb falatot várták. Vagyis ezek az állatok mindig az energiadúsabb étel megszerzésére törekszenek, átlagos súlyú társaikkal szemben. Ugyanígy van az embereknél is: az elhízottak a nagyobb kalóriás ételekhez vonzódnak.

A teszt második részében arra tanították a kutyákat, hogy rájöjjenek: az egyik oldalon levő cserépben mindig ott lapul jutalomfalat, a másikban soha nincs. A teszt végére középre helyezik a cserepet, nem tudni, van-e benne étel. A túlsúlyos kutyák ekkor kevésbé szívesen közelítettek a középen levő cseréphez, vagyis nem találták úgy, hogy megérné odamenni érte.
Az emberek hasonlóan pesszimisták tudnak lenni, ami a túlsúly és a depresszió kapcsolatával hozható összefüggésbe.

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a fajtabeli különbségek nem ebben mutatkoztak meg, hanem inkább abban, mennyire működik együtt a kutya az emberrel a mindennapokban: a beagle ebek, amelyeket önálló vadászatra neveltek, kevésbé követik az emberi útmutatást, míg a retrieverek, melyek sokkal jobban együttműködnek a gazdával, inkább odafigyelnek rá.

A viselkedési tesztek eredményei olyannyira hasonlóak, hogy a kutatók további vizsgálatokat terveznek az ebekkel – mivel személyiségjegyeiket, magatartásukat tekintve valóban párhuzamot lehet vonni az emberekkel az elhízás tanulmányozásában.

Fordította: B.A.
Forrás:Royal Society Open Science

Borítókép: Pixabay

Ha pedig egy jó csapat tagja szeretne lenni …